Avagy hogyan járjuk be Barcelona legnevezetességebbjeit a rendelkezésre álló szük idökeretben. Tippek, trükkök, fotók, utiterv.
Február 6. és 7.-e volt a nap, amikor ezt az akciót megejtettük. Abból az apropóból történt mindez, hogy a két egyetemista elindult, hogy eltöltse a zösztöndíjas félévét a távoli Baszkföldön. Ehhez azonban valahogy el kellett jutni Spanyolországba ( a lehető legolcsóbb módon). Úgyhogy jó előre lefoglaltuk a fapados repülőn a helyünket, legegyszerűbbnek a Budapest-Barcelona járat tűnt, buszos utazással onnan Vitoriába. Clickairrel volt a legolcsóbb, legalábbis Ferihegyről, 40 € körül, mindent egybevetve. (Hozzáteszem, hogy a buszozás majdnem ilyen drága volt Barcelonából Vitoriába.) De hogyha már Barcelonában jártunk, gondoltuk nem hagyhatjuk ki a városnézést. Szintén jó előre lefoglaltunk egy hostelben ágyakat, hogy egyet ott aludjuk, és legyen legalább 24 óránk megnézni eme vándörful várost. (Rambla & Catalunya hostel, tudom ajánlani, elég olcsó és nagyon jó helyen van). Na akkor elkezdem a sztorit, szolgájlon okulásul azoknak akik hasonlót terveznek ;)
Bekezdésekre szedem, nehogy megunjátok, mer hosszú lesz.
Először is szükséges volt leszállnunk a repülővel, hála a jó égnek nem Gironában szállt le, hanem Barcelona valódi repterén. Na már ebből látszott, hogy itt egy Budapestnél jóval nagyobb várossal van dolgunk – hatalmas, nyüzsgő reptér, mégis rendezett. Cuccainkat visszaszerezve térképet szereztünk a Nagy Lónál, megkerestük a buszt, ami bevisz a város központjába (4 €-ért :S) elég gyorsan. Mi a végállomáson, a Plaza Catalunyán szálltunk le, ámultunk, bámultunk, aztán rövid keresgélés után megtaláltuk az utcát, amelyben a hostel volt és elfoglaltuk a szállást…
Elhatároztuk, hogy az este maradék részét a Barrí Gótic (gótikus negyed), a legóváros felfedezésével és egyéb központi helyek megtekintésével töltjük. Ja meg hát persze megnézzük a Las Ramblast, Barcelona leghíresebb utcáját.
A Plaza Catalunyaval kezdtük, ehhez volt közel a szállás, elég érdekes a városszerkezet, négyzet alakú háztömbök vannak, és le vannak a sarkaik vágva, közlekedésbiztonsági szempontból. És sok helyen a széles utak közepén is lehet menni, van egy külön járda, szóval gyalogosbarát. Meg rengeteg a motoros, érthető is, mivel átlag 8-10 emeletes házak közt bonyolódik a város belének élete, és a dugókban motorral könnyebb. Külön motorparkolók is vannak. Bringás is sokkal több van arányaiban, mint pl. Budapesten, igaz, a levegő is tisztább. Sőt, itt mindenkinek van biciklije, ha akar, mert lehet kölcsönözni a város rengeteg pontján (lehúzol egy kártyát, és kivehetsz egy biciklit egy speckó tárolóról, és a város bármelyik másik ilyen tárolójába lerakhatod – ideális, ha messze kerültél otthonról az éjjeli bulizás során. Ez a Bicing. Itt megvalósítható. Na még a Metróról…(www.tmb.com) Csak erről lehetne egy külön bejegyzést írni:). 6 metrovonal van Barcelonában és egy hasonló funkciót betöltő városi vasút, több szárnyvonallal, nem tudom ez is a föld alatt megy-e, nem láttam. Minden gyorsan elérhető vele, a következő napon mi is többször használtuk. 10 alkalmas jegyet vettünk, valszeg nem túl etikus módon ketten használtuk, de nem találkoztunk ellenőrrel. Viszont a bejáratoknál normális kapurendszer van kiépítve, és az átszállásoknál nem kell újabb jegyet lyukasztani. Egész földalatti világ van itten. A metrókocsik egy hosszú átjárható vagonból állnak, a Bp.-i kis földalattihoz hasonlítanak, csak nagyok.
Szóval a Plaza Catalunyával kezdtük, ez csupa szökőkút, meg parkos felület, de amúgy nagyon nagy, valószínűleg a nap minden szakában nyüzsögnek az emberek itt. Viszont innen indul a Las Ramblas és tart egészen a tengerig. Néha majd plagizálok az útikönyvből ide érdekeseket. Szóval a ramla arab szó a kiszáradt folyómederre utal, emellett volt a 13. sz-ban a városfal, és itt vezettek le bizonyos vizeket. Nem is egy van csak ám, hanem 5. Gyönyörű ez az utca, sétány a közepe, fákkal szegélyezve, szebbnél szebb házakkal közrefogva, de ezeket nem részletezem, más város örülne ha ennyi szép épülete lenne az egész városban. Meg végig se mentünk rajta lelkiismeretesen, hanem betértünk egy mellékutcán a Barrí Góticba. Szóval csak annyit ha ittjár az ember, ezt kár kihagyni.
A Barrí Góticba beérve egyből élesen feltűnik a különbség az előbbiekkel, itt kis sikátorok és öreg, akár 14. sz.-i házak váltogatják egymást, van itt sok múzeum, de nem éjfélkor vannak nyitva. Nagyon hangulatos az egész. Beértünk a központjába, a Plaça de Sant Jaume-re, ahol a katalán Parlament és a Barcelonai városháza található. Nem messze ettől található a katedrális monyumentális épülete, de éppen felújítás alatt volt, és akkora volt hogy nem ért el az utca fénye a tetejéig. Láttuk a Casa de l’Arcadiat is. Egy másik utcán a tenger felé indulva római városfalat meg lovasszobrot találtunk, ez az egész negyed engem a dalmáciai városokra emlékeztetett. Lementünk a partra Port Vellig, a régi kikötőig, látványos a Palau del Mar, és a Llotja épülete. Aztán visszaindultunk a Barrí Gótic Via Laietana-tól K-re eső felén keresztül, hasonlóan keskeny sikátorokon keresztül, csak itt nem olyan régiek az épületek, de ez is érdekes. Itt láttuk a musical-színház (vagymi) színes épületét. A negyedből kiérve a Passeig de Garcián indultunk a szállás felé, hogy még egy-két Gaudí-házat meglessünk útközben, pl a Casa Battlót. Aztán aludni is kellett, hogy holnap korán elkezdhessük a folytatást.
Másnap felkelve reggeliztünk, elbúcsúztunk a lányoktól és kimentünk megnézni a közelben elhelyezkedő két Gaudí házat: Casa Milla és Casa de las Punxes, nagyon érdekesek és nagyon drága a belépő, úgyhogy be se mentünk direkt. Viszont Robi átpakolta a súlyát hogy tudjunk közlekedni a bőröndjével és megindultunk miután kijelentkeztünk, a buszpályaudvar (Barcelona-Nord) részint metroval, részint gyalog. 10 alkalmas metrojegyet vettünk a Passeig de Gracia állomáson, ahol alig találtuk meg a nekünk kellő metrot, de aztán mégis. Átszálltunk a Plaza Catalunyán, és a Diadalív megállóig mentünk. Megtaláltuk a buszpályaudvart is és beraktuk a cuccainkat megőrzőbe (5 € :S), vettünk jegyet Vitoriába (20 % nemzetközi diákkedvezmény), és a nyakunkba vettük a várost, volt 10 óránk a busz indulásáig.
A diadalív (Arc de Triomf) felé indultunk (most hadd ne mondjam el majd mindenre, hogy mennyire szép), innen pálmafás sétányon át jutottunk el a Parc Ciutadellába, ahol zöld papagájok laknak a fákon verebek helyett. Elmentünk az állatkert bejáratáig, elfordultunk a főpályaudvar felé (Estacion Franca), aztán le a sikátoros Barcelonetába, ami Barcelona saját halászfaluja, jellegzetes városrész. Itt kijutottunk a tengerpartra, ami költői. Mindenfelé modern és fura szobrok, homok, sétapalló, sós hideg víz. A kikötőben egy toronyból libegővel el lehet jutni a túlpartra, a Montjuic-hegy lábához, illetve onnan fel a hegyre. Drágáér. Még csak felmenni a toronyba is 4 €. Így hát gyalog jutunk vissza a Port Vell-hez, a kikötő-öböl végébe, pálmafás sétány, szép épületek, múzeumok, sirályok, szavannák, fekete nők. A tengerparti sétányon továbbmegyünk a Kolombusz emlékműhöz, ami közelről nem olyan érdekes, de legalább jó nagy. Szintén szép épületek, hajózási hivatal, múzeum, szárnyas ház, fura karikák a tenger felé (olimpia?).
Innentől beszélhetünk a Montjuïc-hegyről, amit a budapesti Gellért-hegyhez tudnék hasonlítani, csak nagyobb ez is. Hangulatos parkos utak vezetnek felfelé illetve a már említett lanovkával is meg lehet a tetejét közelíteni. Fotozási lehetőség: papagájsereg. Izzasztó és nem egyértelmű út a tetőre, az erődhöz. Múzeum is működik benne, illetve vizesárokban kialakult kert van a tövében. Iszonyat-kilátás minden irányba, tenger felé az ágyúktól, illetve az erőd tetejéről a városra. Hatalmas. Látni az összes hatalmas hajót, darut és épületet, a Palotát (Palau Nacionalt) és a két tornyot (Firo) a Plaza Espanya-n, a Sagrada Familiát, a Tibidabo-hegyet, a Monserrat-izét, MINDENT. Lefele a másik irányban indultunk, az Olimpiai Parkon át, meglestük az Olimpiai Stadiont is, ahol most az Espanyol játszik, eredetileg az 1936-os ellenolimpiára készült (Berlinben volt az igazi). Oldalról a Palau Nacionalt is megnéztük. Bementünk az uszoda mellé is, a nagy torony van ott, mint valami fáklyatartó (aki megírja a nevét kap egy csokit).
Lementünk a hegy legaljába (életemben először láttam szabadtéri mozgólépcsőt), hogy megnézzük a Poble Espanyolt, ahol Spanyolország minden vidékéről összegyűjtött stílusban épített házak vannak. Pénzért megnézhető sajnos csak. A Palau Nacional és a Plaza Espanya közötti térségben bementünk egy múzeumba, ami ingyenes volt, csomóféle kiállítás volt ott (Obra Social „
Elsétáltunk egy másik metrómegállóhoz, és utaztunk 13 megállót a zöld vonalon, a Lesseps-ig. Hiába jöttünk ilyen sokat, a nagyvárosi jelleg mit se változik. A Parc Güell-t próbáltuk megtalálni, elég sokat kellett még onnan menni és felfelé. Közben be is sötétedett. Találtunk egy oldalsó bejáratot, nem volt benne kivilágítás érdekes módon. Legfőbb látványosságait megnéztük sorban (házak, világleghosszabbpadja, barlang, oszlopcsarnok, gekkó, kapu, stb.) és elindultunk az itteni nyugis negyeden keresztül elindultunk a Pau Hospital érintésével a Sagrada Familia felé. Elég sokáig mentünk, fő közlekedési út mellett, közben egy kisebb stadionba is betértünk. A kórház meg a park is a világörökség része, nagyon szépek, vagy inkább gaudisak, no. A kórháztól az Avenida Gaudín jutottunk a Sagrada Familiához, ami a Las Ramblasra hasonlít, csak forgalmatlanabb. Mármint az út. A Sagrada Familiáról nem mondok semmit, meg kell nézni, kár hogy „bele” már nem jutottunk. Innen meg már egyenes úton a buszpályaudvarra mentünk. Szép volt. Engem jobban megfogott ez a város, mint Velence.
Vége.
