Márc 2. Biciklitúra a tóhoz, ami ott van.
Ezt terveztük. A hivatalos nevén Ullibarri-víztározó köré elmenni ingyen bérelt bringával. Mámegin sikerült elaludni, szóval délre készülődtünk egyáltalán össze s elindultunk az Hegoalde (Civic Centro) felé. Épp fociztak de bringák csak márc. 14.-től állnak rendelkezésre. Úgyhogy minden spanyoltudásomat összeszedve elkértem Luis bringáját, amit odaadott, rendes volt. Luis Garcia Altarriba – a pizzafutár főbérlőnk, azonkívül régészhallgató. Pedig a bringája életveszélyesnek bizonyult. Robi meg Katiét (ami igazából a Migié, csak ő leszarja) hozta. Szal oda is el kellett menni.
A Luisé kormányát mindig meg kellett húzni, hogy ne lifegjen fel-le, ide-oda. Persze szerszáma nem volt, se Katának a Migiéhez, se más lakótársának. De a sválycibicska mindenre jó. Ennyit a spanyolokról. Plusz a nyerge telejsenig becsúszott menet közben folyamatosan. Végre elindultunk. Mentünk vagy 50 km-t, de lehet, hogy csak 40-t.
Találtunk a Boulevard (a városközponttól É-ra levő naaagy bevásárlóközpont és pláza) mellett egy pont arra vezető bicikli-utat és rövidesen megleltük a Via Verdét, amit kerestünk. Pár falu és szép tágas táj után a víztározó is feltűnt. A gátat is meglestük amennyire lehetett és rátértünk a tó körüli útra. Iszonyatszép. 50 m-enként meg lehetne állni fényképezni.
Az elején sziklás, kopáras partvonal, aztán a félszigeti falu után (képeslapi panoráma, templom, régi-új kőházak - Ullibarri), ahol pihentünk egy kicsit, laposabb, erdősebb. Fenyvesek sokhol. Meg pallók. Vigyázz baszkul: Kontuz! Látszik jól az Urkiola-hegység oda az Anbotóval. Kis szakaszt a betonúton is mentünk, átkeltünk a tavon is egy magas hídon.
Volt rétegfej-kibukkanás, panoráma-fotózás, bika-kergetés az nem, meredek részek annyira nem. A tavat viszont hegyek veszik körül és legnagyobb része védett terület is. Viszont ha ügyesen átszakítanánk a gátat, elöntené a várost :P.
