baszkia

Feb 17 /Cenzúrázatlan napló edisön/

Kirándulás a hegyekbe,  falvakon keresztülmenés, menekülés a kovbojok ellen, irgalmatlan körülmények. Most következik az első ilyen:

sőt majd fényképek is lesznek benne

A kényelmesen elfogyasztott reggeli zsiráfkaki után (Eroski-gazdaságos gabonavalami-pehely) dél körül nekiálltunk felfedezni a tágabb környezetünket, nevesül „menjünk a hegyekbe” – napot tartottunk. Dél felé indultunk, eredetileg hogy a Lasartei látnivalókat megnézzük, nem tudván (mértékléc-híjú térképünk lévén), hogy nem is van olyan messze.

Dél felé indultunk el. Arretxabaleta volt az első település amit elértünk a városon kívül (kb 200 m-re van a várostól, de külön falu, szép kilátással a városra), erre futott má a Robi. Szép templomok vannak erre a falvakban, de ugyanolyanok. Gótikusak? Naszóval régiek. És a templom mellett ált. van egy tér, ahol platánfák vannak megcsonkítva, és sorbakötve az ágaik, befonva, meg ilyenek. Szép lenne, ha kihajtanának.

Bazinagy szél volt. Végig. Rátévedtünk egy turistaútra és láttuk, hogy ezen (Vía Verde) erőst sok emberek tenyésznek, úgyhogy követtük őket. El is jutottunk Lasarteig. Innen viszont elfogytak az emberek, biztos csak vasárnapi kirándulók voltak. Templom, régi épületek felújítva, kultúráltan, kutyák, parik, ahogy kell, szépna. Sajnálatos módon lemerült viszont már itt a fényképezőgépem.

Berrostegeita faluját elhagyva értünk bele a vadregényes erdőbe, igazából Vértes-fílingem volt, a városra letekintve meg Tapolcai-medence, vagy Zsámbéki. De a város szélén meg Veszprém. Furcsa no. Van ilex vadon. Az egynövény, ami nálunk a kertbe van. Max. Meg bükkös jórészt. Haratik Iminek ajánlom. Mentünk fel meg le. Ugyebár kiszúrtam egy csúcsot toronnyal, hogy oda menjünk fel. De egyébként az erdő tök olyan, mint otthon. De lehetne növényezni :P. Meg a klíma is, más o menos.

Az első csúcs, amit elértünk 846 m magas volt. Furcsa postaláda volt a csúcs közelében. Ugyebár hegyvölgyes-bölényes úton. Aztán nem a gerincen továbbmenve, de mégis elértük a Zaldiaran nevű hegycsúcsot à meteo-állomás, kereszt, átjátszók, minden csak kilátó nem L. És furán zúgó ház. Ezzel el is értük a Baszk Autonóm közösség határát, mert itt bele van ékelődve egy enklávé a burgosi tartományból, a Trevinoi Grófság(?).És itt már a fenyők voltak többségben.

Elhatároztuk, hogy É felé menve a gerincen el fogjuk érni azt, amit kilátónak néztünk. Elég soká kellett keresni az utakat. De legalább beletévedtünk egy felhagyott bánya-szakadékba. Valószínüleg vizesedés általi csuszamlás áldozatául esett a partja, hatalmas darabok voltak a falból leszakadva, fákkal, meg minden. Felülről belelestünk. Fasza – mondhatnám: de puta madre. Végül felkeveredtünk valahogy, de kiderült, hogy Eskibel „vára” egy rom csak. A kilátás szép. Lett volna, ha nincs akkora pára. Ezután a gerincvégi hegyen lévő tornyos izéhez nem mentünk el, mert nem. Lementünk a műútra és hazajöttünk.

Eskibel falu határában Robi megmentett egy bánatosan ugató, begabalyodott pórázú kutyát. Láttunk nagy ipartelepet, madarat (keselyű), szénabálát, zuzmós fákat, mert Armentia felé jöttünk vissza, ahol a parkon átvágva jutottunk a faluba, ami tök kedves és szép. Itt is van templom, meg sok régi-új ház, viszont a sidreria – almaborozó nem volt nyitv. Autószalonutca. Mendizorrotza felé jöttünk vissza, ebben a városrészben van a stadion, ahol az Alaves játszik. A város délnyugati szélén.